Paprikás?

Aaaaaaaaaaaaaaaaaa...
paprikás krúúúmplit
meg-leht úúnnni,
...
Élesztők HEJ, keljetek most fel,
Nyávog egy
ÚT-hen
-ger.




Akinek ismerős annak úgy kell, akinek nem, annak méginkább, a paprikáskrumpli mindenesetre a legkirályabb magyar kaja.
És tudjátok hogyan lehet mégjobbá tenni?
Véletlenül berántottam az egészet.
Ennyi.
Magyar kolbász és szalonna kell hozzá, de onnantól kezdve majdhogynem mindegy.
Dávid Zabálta, Marsha, kedves méginkább, a többiek le vannak.
Ilyet lehet, hogy még készítek, ha más nem magamnak, mert EZ a LEGJOBB magyar étel, amit valaha kitaláltak.
(leszámítva ja malaczpörköltvöt!)

Több mint kilencezer 2-avagy- VEGETA mesterszakács rovata 2

M- Kisült!!!
Hé!
Mondom kisült!
V- Nem hiszem el. Képes voltál kisütni a kenőmájast?
M- Igen! Büszkén, halált megvető bátorsággal!
V- Jaj. Tökkelütött idióta marha. Ezennel ki vagy rúgva. Mindenhonnan... És egyébként hogy sikerült?
M- ööööö...
V- Az isten szerelmére, már megint mit "ööö"?
M- Kettő jó lett.
V- Kettő mi?
M- Két szelet kenőmájas.
A többi odaégett.
V- Oda?
M- Hát.
V- Hogyan?
M- Lejjebb kell venni kicsit a lángot. Ez nem villanytűzhely. Itt odaégnek a dolgok, ha túlságosan feltekerem az értékeket.
V- Pf! És most mi lesz?
M- hát.
V- Eszedbe ne jusson.
M- Az a kettő jó lett. Van rizs, az is jó lett, majd azzal megeszem.
A többit elrakom, ha holnap még rondábbak lesznek, kidobom őket. Annyira nem égettem sokat oda (úgy tizet), bár áll a házban a füst...
V- It's over 9000 !!!

Több mint kilencezer -avagy- VEGETA mesterszakács rovata

V- Üdv mindenkinek,
A mai napon rántott párizsit fogunk sütni.
Mi kell hozzá?
Párizsi, liszt, tojás.
Egyszerűen hangzik, ugye? Mert az is.
Első lépés: Tojást felverni!
M- Tojás felverve!
V- Lisztet tányérra szórni!
M- Tányérra szórva!
V- Párizsit felszelni!
M- ööööö...
V- Olajat... Mit "ööö"?
M- Ez kenőmájas.
V- Mi?
M- Kenőmájas.
Mondjuk a "LeverWurst"-nál (lever=liver=máj) már gyanakodhadtam volna...
V- Akkor menj el és vegyél párizsit te pöcs.
M- Éjjel kettőkor? Inkább kisütöm ezt.
V- Nem sütöd ki, és hülye vagy. Elmész párizsit venni holnap. Addig szunyálás.
M- Már én ezt csakazértis kisütöm
V- Akkor hozzám többé nem szólsz!

Vikinek, sok szeretettel

Na tessék, most kivételesen nem felejtettem el.
Alant képek láthatók a bicajomról.

ZÖLD!


A KAMRA IS!


VAN RAJTA HÉT SEBESSÉG!
(ebből csak a hetest használom, különben sehova nem érnék vele)


MEG BILINCS!
(messze a legpraktikusabban kezelhető modell)


MEG LÁMPA!
(a dinamót nem tudom a kerékhez illeszteni, de esélyes, hogy amúgy se működne.
De kell, hogy LEGYEN lámpa a biciklin, különben megbüntet a rendőr)


SŐT!
Van rajta nyereg, meg macskaszem, meg hátsó kerék, meg ilyenek.
Írtam ugye, hogy lyukas volt a hátsó kerék?
Hát a kittel nem sikerült megreparálni, úgyhogy vettem egy új belsőt.
Ami gyárilag lyukas volt.
Komolyan, egy akkora hasadás volt rajta, hogy szabad szemmel látni lehetett.
Már az is valami, hogy itt kivételesen LÁTTAM a hibát, úgyhogy ezt sikerült megragasztanom.
De úgy, hogy hetek óta nem kellett fújni bele. Öröm rajta hajtani.
Persze nem az, mert kicsit túlfújtam a kereket, és hetek óta sziklaszilárdan tartja magát. Nem baj. Még minding kényelmesebb mint naponta kétszer felpumpálni.


És még piacon is voltam!
Vuhú!

Bővebben inkább majd egy későbbi alkalommal, mivel egyelőre ezt az egy képet sikerült sütnöm róla.
De van piac.
Ezt jó tudni.

Ide is

Tudom, hogy küldtem már, de nem lehet elégszer

Magyarosan

Ma este "Dávidnál" "buliztunk".
A kettős idézőjel annak érzékeltetésére szolgál, hogy igazából Dávid Főbérlőjének stúdiójában... voltunk.
Az összejövetel elméletileg este tízre lett meghírdetve, jómagam negyedtizenegyre értem oda, és én voltam az első még így is.
Egy idő után viszont úgy megnyíltak a csapok, hogy legalább harmincan(amennyiben nem negyvenen )rontottuk a műterem levegőjét.
Mivel egy középméretű műteremlakásban voltunk. Veszélyeztetve a házigazda festményeit. A veszély főleg azén irányomból érkezett, mikoris kapatosan, Gameraként megpróbáltam ledönteni egy-két műtárgyat. Nem biztos, hogy a kárukra vált volna.
Ha e sorokat esetleg olvassa a házigazda, valamilyen Zsolt, akkor hála neki, mert ilyen otthonosan még nem éreztem magam, mióta itt vagyok. Képzeljetek el egy átlag óbudai, avagy várnegyedbeli műteremlakást. A legtipikusabb nagyorrú, szakállas, bohém művésszel. Kicsit az apámra emlékeztetett. Persze jóval satnyább kivitelben - már elnézést, de hogy valaki őrá hasonlítson, abba komoly időt és energiát kell befektetni(és nem sikerült igazán jó képet találni róla, de higyjétek el)- ami egy festőhöz jobban is illik.
Mindenesetre jól éreztem magam.
Már majdnem olyan jól mint valamely iparos bulin.
Csak olyan tíz-tizenegynéhány ismerős arc hiányzott.
Ami nem újdonság, hiszen mind hiányoztok. Lassan másfél hónapja.

Elindult a szavazás

Akinek nem küldtem volna el emilben, az ittolvashatja:

"Kedves mindenki,
rögtön a tárgyra térek:
résztvettem egy meglehetősen komolytalan pólótervezési pályázaton, ahol az előzsűrin három tervem is továbbjutott.
Innentől a döntés a közönségre van bízva.
Alant azt a három fórumoldalt találjátok, amelyek az általam megpályázott kategóriákban résztvevő munkákra lehet szavazni.
Az enyémek mindhárom oldalon az egyes számot viselik.

http://www.thatguywiththeglasses.com/forums/viewtopic.php?f=85&t=2484

http://www.thatguywiththeglasses.com/forums/viewtopic.php?f=85&t=2487

http://www.thatguywiththeglasses.com/forums/viewtopic.php?f=85&t=2501

A szavazáshoz regisztrálni szükséges, de ingyen van, és soha semmilyen barom hírlevelet nem küldenek, úgyhogy ha van öt percetek, akkor szánjátok rá :).
+ még valami:
alapvetően nagyon kedvelem a pályázatot kiíró oldalt, úgyhogy ha nem tetszenek a terveim, vagy pólóképtelennek tartjátok őket, akkor nem kötelező éppen azokra szavazni... Nem szeretném, ha csődbe mennének egy hatalmas halom eladhatatlan póló miatt:)
Nagyon köszönöm!

NagyMarci "

Még annyit, hogy több embertől hallottam, hogy nem bír regisztrálni valamiért.
Ha nektek se működne, akkor menjetek ki a főoldalra:
http://www.thatguywiththeglasses.com/
és ott regeljetek a lap jobbszélén. így szinte biztosan működni fog.

Életem legdrágább zseblámpája

Visszaszívok MINDENT amit az országunkról mondtam, két avagy három bejegyzéssel ezelőtt (fejemre hamut szórnék, ha dohányoznék, így marad az ebédem meghagyott része).
Ma volt a múzeumok éjszakája Rotterdamban, és soha nem volt még keserűbb tanulópénzt fizetnem mint most.
A rotterdami művészet egy rakás szar.
Nem volna illendő ezt az egész országra kiterjesztenem, de...
Mondjuk, hogy az egész holland kortárs művészet úgy szar, ahogy van.
Ez van, ha egy országban legalizálják a könnyűdrogokat. Ez van, ha az emberek túl jól élnek.
Megnéztem néhány állandó, valamint időszaki kiállítást, és semmi, de SEMMI olyat nem láttam, ami után kevésbé kínosan érezném magamat, mint bármelyik kepafalon.hu -n szereplő művész megtekintése után.
Szánalmas,
Hulladék,
Szar,
Fos.
Ez egy gyönyörű magyar szó.
Teljesen magyar? Mert annyira jó, hogy jővevényszónak is elmegy.
Mert miket is láttam?
Kedvenc példám a kortárs múzeumból való: a genfi részecskegyorsító mandalaszerű, körkörös, és rettentőmód szimmetrikus fotókon megörökítve...
Gyerekek, kétezer-nyolcat írunk?
Teremtő szent Isten!
És ez egy MÚZEUM állandó gyűjteményét "gazdagítja"!!!
Ha ezt a múlt félévben, rajzórán beviszem kipakolásra, Noémi csak annyit mond:
-Hehe, éhtem, igen, hehe. Tóni?
Bodoczki Jr.:
-Hát igen, igen... Mondjuk nem pont erról volt szó... Igen... Hmmm... Tanárúr?
Szirtes:
-Igen. Ugye.
A végeredmény legjobb esetben is hármas.
Szóval fel vagyok háborodva.
...
De tudjátok mit?
Kezdjük a legelején.
Félnyolckor a történeti múzeum bejáratánál voltam, amikoris a bürgermájszter elmondta megnyitó beszédét. Hollandul persze. Ezt követően a hátunk mögött álló brigád bekapcsolta a szpotlámpákat, az épület homlokzatára irányították mindet, és...
Ennyi.
Szpotlámpákat lőttek a homlokzatra.
Közben ment valami szar zene.
Mi a bánat volt ez???
Életemben nem égtem így mások helyett.
Nem tudom minek szánták ezt az ordenáré szarságot, de én még ilyet nem pipáltam...
...
Úgy volt, hogy ezek után Alberto kollégával mászkálunk a városban, mindenféle kiállításokat megnézendő.
Egy darabig ez működőképesnek is tűnt.
Azt beszéltük, hogy a féltizenegyes komppal átmegyünk az XYZ félszigetre, megnézni a fotós múzeumot. Át is mentünk, egy egészen komolyra duzzadt sleppel, csak éppen Alberto nélkül.
Szerencsétlen hülye lekéste a kompot.
Persze nem maradt le semmiről
Az ottani időszaki kiállyítás az éves magyar sajtófotó színvonalának közepét súrolta.
Az alkotó: Otto Snoek.
A kiállítás címe: WHY NOT?
Azért, mert holland vagy baz'meg! Szedd össze magad, te elkényesztetett majom!
Nesze neked "Dutch design"!

A holland kiállításrendezés abszolút feleslegesen nyaktekert volta pedig még valamelyest le is rontotta az alapvetően szar tárlatokat...


ÉS MINDEZ TIZENKÉT EURÓBA KERÜLT (ennyi a helyi "múzeumokéjszakája" beléptidíj)!

Egyetlen pozitív velejárója az estének a fent említett zseblámpa, amit a Rabobank bevándorlónál bevándorlóbb alkalmozttjai osztogattak. Ingyen persze. Valamint egy helyi animátorsráccal való emailcsere, de ennek is csak később lehet gyümölcse.

Kitérhetnék még az este folyamán meglátogatott bulikra, de annyira meg vagyok rökönyödve rajtuk, hogy nem teszem.
A holland egy gyenge népség.
De mivel láthatóan ez valamilyen közmegegyezésen alapul, itt senki nem bánja.
Foglaljuk el Hollandiát, szerintem a kutyának se tűnne fel (a hollandoknak biztos nem, mert gondolom be lennének tépve...).

Ehhez az estéhez még biztosan visszatérek majd, mihelyt Marsha és Baris fényképeit sikerült megszereznem.
A lusta malacok, még hetekig nem töltik fel őket, erre mérget veszek:)


Egy tanulságos történetet még megengedek magamnak, ehhez csatolva:
németoszágba mentünk, vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt, családostul.
Bandi (édesanyám élettársa, akkori családfőnk - persze mindigis édasanyám volt a családfő, úgyhogy ez így nem teljesen helytálló - ) vezetett, és az úton szinte végig Gary Moore-t hallgattunk, mert őt mindannyian szerettük. Egyik osztrák megállónál jegyezte meg valamelyikünk, hogy valószínűtlenül egyenletes és kiegyensúlyozott itt minden, mire Bandi megjegyezte, hogy valóban, és egy zseniális zenésszel lennénk szegényebbek, ha Gary Moore itt született volna.

Bármilyen egyértelműnek is tűnik ez a megjegyzés, hollandiában szerintem tanítani kéne.

Egy tea, szalámis szendvics (igen, otthoni, isteni szalámi), valamint feledést nem, de nyugalmat mindnenképpen ígérő alvás vár rám.
Holnap elvileg Hágába kerekztünk volna, de szerintem kollektív otthonülés és körömnrágás lesz csak belőle.

Nyinyimunyinyunyimú

Szóval, hazafelé átszaladt előttem egy ilyen.
Ezt a képet nem én csináltam, nem tudok biciklizés közben ilyet fotózni, úgy hogy egy nálam jóval gyorsabban (és ráadásul keresztbe) közlekedő állatot kell lekapjak (copyright)!
...
Az elmúlt két nap egyhangú szédülésben telt.
Az itteni légnyomásváltozások valamivel jobban megviselnek, mint otthon. Mondom ezt úgy, hogy otthon sem vagyok igazán másra érzékeny.
Délutánra azért megembereltem magam, és átugrottam egy Erasmusos sorstársamnak segíteni az egyetemi projektjében. Egészen pontosan portrét fest minden egyes cserediákról (persze csak azokról, akiket el tud csípni). A hölgy nagyon szimpatikus, rengeteg sört tart otthon, úgyhogy -bár én voltam a legelső a sorban- eddig mindenki beadta a derekát. A kép szerintem kifejezetten jól sikerült a maga módján, és fel is fogom tölteni ide (rövid időn belül ez a második rólam készült portré, az első, és jóval színvonalasabbat nem tudom szabad-e itt közzétennem).
A festést persze megtoroltam, utána pedig elmentünk a szerdai moziba....
Erről persze nem mondtam eddig semmit... Képzeljétek el a cirkogejzírt összegyúrva a kuplunggal. A hely nagyjából olyan. Minden szerdán egy meglepetés-film kerül vetítésre. Múlt héten a Libanoni keringő, most a Bábok. Előtte rövidfilmként a Man with the beautiful eyes. Mivel mindkettőt legalább kétszer már láttam korábban, kényelmesen végigüldögéltem azt az eseménytelen két órát, amíg tatrott az egész.
Mozi után egyből emberemre akadtam egy Alberto nevű katalán figurában, akivel már korábban is meglehetősen sok dologról egyezett a véleményünk. Most éppen arra jutottunk, hogy
AZONNAL MEG KELL NÉZNÜNK A WATCHMEN-T, MIHELYST VETÍTENI KEZDIK!!!!!
Ezek után visszaballagtunk Marshához (aki a portrémat szülte a délután folyamán), megittuk a maradék két üveg bort (öten voltunk rá), és borzalmas, kilencvenesévek-beli slágereket hallgattunk mellé. Marsha sajnos elég hamar lemerült (ami különösen fura, ha ismeritek... Ha nem, hát kaptok majd róla egy külön fejezetet, mert megérdemli), így a másik három német figurával hazafelé vettük az irányt. Ezidő alatt végig a viva2 és viva tévéken szerzett tapasztalatainkról beszéltünk (egy mozgó, terápiás csoportot tessék elképzelni), majd elénekeltük a 5000 miles című nótát.
Ezt Bálint talán ismeri, a többiek nem biztos.
Youtube-ot tessék használni.

Végül elváltak útjaink, és ahogy tekertem hazafelé, elémugrott egy olyan...
Olyan mint a cikk elején.

TMNT

Persze valójában Michelangelo a kedvencem