Életem legdrágább zseblámpája

Visszaszívok MINDENT amit az országunkról mondtam, két avagy három bejegyzéssel ezelőtt (fejemre hamut szórnék, ha dohányoznék, így marad az ebédem meghagyott része).
Ma volt a múzeumok éjszakája Rotterdamban, és soha nem volt még keserűbb tanulópénzt fizetnem mint most.
A rotterdami művészet egy rakás szar.
Nem volna illendő ezt az egész országra kiterjesztenem, de...
Mondjuk, hogy az egész holland kortárs művészet úgy szar, ahogy van.
Ez van, ha egy országban legalizálják a könnyűdrogokat. Ez van, ha az emberek túl jól élnek.
Megnéztem néhány állandó, valamint időszaki kiállítást, és semmi, de SEMMI olyat nem láttam, ami után kevésbé kínosan érezném magamat, mint bármelyik kepafalon.hu -n szereplő művész megtekintése után.
Szánalmas,
Hulladék,
Szar,
Fos.
Ez egy gyönyörű magyar szó.
Teljesen magyar? Mert annyira jó, hogy jővevényszónak is elmegy.
Mert miket is láttam?
Kedvenc példám a kortárs múzeumból való: a genfi részecskegyorsító mandalaszerű, körkörös, és rettentőmód szimmetrikus fotókon megörökítve...
Gyerekek, kétezer-nyolcat írunk?
Teremtő szent Isten!
És ez egy MÚZEUM állandó gyűjteményét "gazdagítja"!!!
Ha ezt a múlt félévben, rajzórán beviszem kipakolásra, Noémi csak annyit mond:
-Hehe, éhtem, igen, hehe. Tóni?
Bodoczki Jr.:
-Hát igen, igen... Mondjuk nem pont erról volt szó... Igen... Hmmm... Tanárúr?
Szirtes:
-Igen. Ugye.
A végeredmény legjobb esetben is hármas.
Szóval fel vagyok háborodva.
...
De tudjátok mit?
Kezdjük a legelején.
Félnyolckor a történeti múzeum bejáratánál voltam, amikoris a bürgermájszter elmondta megnyitó beszédét. Hollandul persze. Ezt követően a hátunk mögött álló brigád bekapcsolta a szpotlámpákat, az épület homlokzatára irányították mindet, és...
Ennyi.
Szpotlámpákat lőttek a homlokzatra.
Közben ment valami szar zene.
Mi a bánat volt ez???
Életemben nem égtem így mások helyett.
Nem tudom minek szánták ezt az ordenáré szarságot, de én még ilyet nem pipáltam...
...
Úgy volt, hogy ezek után Alberto kollégával mászkálunk a városban, mindenféle kiállításokat megnézendő.
Egy darabig ez működőképesnek is tűnt.
Azt beszéltük, hogy a féltizenegyes komppal átmegyünk az XYZ félszigetre, megnézni a fotós múzeumot. Át is mentünk, egy egészen komolyra duzzadt sleppel, csak éppen Alberto nélkül.
Szerencsétlen hülye lekéste a kompot.
Persze nem maradt le semmiről
Az ottani időszaki kiállyítás az éves magyar sajtófotó színvonalának közepét súrolta.
Az alkotó: Otto Snoek.
A kiállítás címe: WHY NOT?
Azért, mert holland vagy baz'meg! Szedd össze magad, te elkényesztetett majom!
Nesze neked "Dutch design"!

A holland kiállításrendezés abszolút feleslegesen nyaktekert volta pedig még valamelyest le is rontotta az alapvetően szar tárlatokat...


ÉS MINDEZ TIZENKÉT EURÓBA KERÜLT (ennyi a helyi "múzeumokéjszakája" beléptidíj)!

Egyetlen pozitív velejárója az estének a fent említett zseblámpa, amit a Rabobank bevándorlónál bevándorlóbb alkalmozttjai osztogattak. Ingyen persze. Valamint egy helyi animátorsráccal való emailcsere, de ennek is csak később lehet gyümölcse.

Kitérhetnék még az este folyamán meglátogatott bulikra, de annyira meg vagyok rökönyödve rajtuk, hogy nem teszem.
A holland egy gyenge népség.
De mivel láthatóan ez valamilyen közmegegyezésen alapul, itt senki nem bánja.
Foglaljuk el Hollandiát, szerintem a kutyának se tűnne fel (a hollandoknak biztos nem, mert gondolom be lennének tépve...).

Ehhez az estéhez még biztosan visszatérek majd, mihelyt Marsha és Baris fényképeit sikerült megszereznem.
A lusta malacok, még hetekig nem töltik fel őket, erre mérget veszek:)


Egy tanulságos történetet még megengedek magamnak, ehhez csatolva:
németoszágba mentünk, vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt, családostul.
Bandi (édesanyám élettársa, akkori családfőnk - persze mindigis édasanyám volt a családfő, úgyhogy ez így nem teljesen helytálló - ) vezetett, és az úton szinte végig Gary Moore-t hallgattunk, mert őt mindannyian szerettük. Egyik osztrák megállónál jegyezte meg valamelyikünk, hogy valószínűtlenül egyenletes és kiegyensúlyozott itt minden, mire Bandi megjegyezte, hogy valóban, és egy zseniális zenésszel lennénk szegényebbek, ha Gary Moore itt született volna.

Bármilyen egyértelműnek is tűnik ez a megjegyzés, hollandiában szerintem tanítani kéne.

Egy tea, szalámis szendvics (igen, otthoni, isteni szalámi), valamint feledést nem, de nyugalmat mindnenképpen ígérő alvás vár rám.
Holnap elvileg Hágába kerekztünk volna, de szerintem kollektív otthonülés és körömnrágás lesz csak belőle.