Magyarosan

Ma este "Dávidnál" "buliztunk".
A kettős idézőjel annak érzékeltetésére szolgál, hogy igazából Dávid Főbérlőjének stúdiójában... voltunk.
Az összejövetel elméletileg este tízre lett meghírdetve, jómagam negyedtizenegyre értem oda, és én voltam az első még így is.
Egy idő után viszont úgy megnyíltak a csapok, hogy legalább harmincan(amennyiben nem negyvenen )rontottuk a műterem levegőjét.
Mivel egy középméretű műteremlakásban voltunk. Veszélyeztetve a házigazda festményeit. A veszély főleg azén irányomból érkezett, mikoris kapatosan, Gameraként megpróbáltam ledönteni egy-két műtárgyat. Nem biztos, hogy a kárukra vált volna.
Ha e sorokat esetleg olvassa a házigazda, valamilyen Zsolt, akkor hála neki, mert ilyen otthonosan még nem éreztem magam, mióta itt vagyok. Képzeljetek el egy átlag óbudai, avagy várnegyedbeli műteremlakást. A legtipikusabb nagyorrú, szakállas, bohém művésszel. Kicsit az apámra emlékeztetett. Persze jóval satnyább kivitelben - már elnézést, de hogy valaki őrá hasonlítson, abba komoly időt és energiát kell befektetni(és nem sikerült igazán jó képet találni róla, de higyjétek el)- ami egy festőhöz jobban is illik.
Mindenesetre jól éreztem magam.
Már majdnem olyan jól mint valamely iparos bulin.
Csak olyan tíz-tizenegynéhány ismerős arc hiányzott.
Ami nem újdonság, hiszen mind hiányoztok. Lassan másfél hónapja.