Mert vannak egyértelmű dolgok...

Nos, ahogy tegnap éjjel gondoltam,
valóban kutya bajom nem volt már a mai nap folyamán.
De mivel azért igencsak megviselt a tegnap este, inkább nem mentem sehova.
Itthon voltam: főztem, pihentem és filmeket néztem.
Igen, filmeket nézni kötelező, bárhol legyen is az ember.
Szerencsére szélessávú wifink van -ami többnyire működik is- így bármihez szinte azonnal hozzá tudok jutni, és persze rengeteg dolog jutott az eszembe...
Erről jutott eszembe, hogy rögzítem, milyen filmeket láttam, amióta itt vagyok (ezek közül néhányat nyilvános vetítésen, vagy éppen a suliban csíptem el).

Buliélmény 1.

Életemben nem voltam még olyan rosszul mint ma este.
Legalábbis nem sokszor. Viszont ezzel, remélem megspóroltam egy másnaposságot.
Még eszem egy szendvicset, aztán mars az ágy.

Múlthét 4. -Anyád

És ez is megtörtént végre!
A múlt héten lerohadt a laptopom, és mivel nem volt particionálva, minden adat elszállt róla. szerencsére -a KopperJudit féle feladatot leszámítva- semmi pótolhatatlan nem volt rajta.
Hurrá.



Ja, ez nem én vagyok.

That guy with the glasses pályázat

A TGWTG http://www.thatguywiththeglasses.com/ újabb pályázattal örvendeztetett meg. Ezúttal pólóterveket kellett csinálni megadott témákra.
Ha valaki közületek figyeli ezt az oldalt, akkor biztosan vágja a felsorolt dolgok többségét. Aki nem, az gyönyörködjön ragyogó rajztudásom egyre kopó fényében.
Vicces volt úgy dolgozni, hogy nincs szkennerem, és fotózni kellett a rajzokat:)




És csináltam egy ilyet is, ezen látszik, hogyan mutatnának ezek a cuccok pólón, ha azokat utána csinos nők hordanák.


csekk disz:
http://nagymarci.deviantart.com

Múlthét 3.- Cseregyerekek.

Sikerült végre úgy-ahogy összerázódni az Erasmus hallgatók egy csoportjával. Nyugodt szívvel nevezhetem magunkat a keménymagnak, mert bár a mindenki fent van egy külön nekünk alkotott facebook csoportban, mégis csak mi, nagyjából tízen járunk össze, mondhatni rendszeresen.
Ha sikerül elkérnem a célszemélyektől az általuk idáig készített fotókat, akkor mindegyikükről írok is majd pár sort.
Addig csak nagy vonalakban, úgy mindenkiről.
Alapvetően nagyon aranyos mindenki. ez a legmegfelelőbb kifejezés. Klassz velük találkozni, jópofa, szimpatikus figurák. Egyetlen borzalmasan visszatetsző tulajdonsága van mindnyájuknak: van pénzük. Ahhoz, hogy be tudjunk ülni valahová, legalább egy sört meg kell innom, ami azonnal két euró. Ami igazán bosszantó, hogy láthatóan ez csak nekem (és Dávidnak) jelent gondot, úgyhogy annyit tehetünk, hogy ritkábban járunk el velük és keveset fogyasztunk. Egyértelműen mi jöttünk a legcsóróbb helyről, ezen nincs mit szépíteni.
Szerencsére vannak ilyen házibuli félék is, amiket egészen olcsón meg lehet úszni (a bolti sörök között lehet nagyon olcsóakat is találni). Múlt pénteken például az egyik baszk hölgynek volt szülinapja, úgyhogy nála voltunk. Aztán sajnos átmentünk egyik másik helyre, ahogy 4.40.- volt a sör korsaja... nem szeressük az ilyesmit. Szerencsére nagyon hamar elfáradtam és emiatt haza is mentem, de még így is többet költöttem, mint amennyit akartam... A hétvégi, és e hét eleji összeröffenéseken így már inkább nem is vettem részt. Tegnap viszont egy komoly bicajtúrát csaptunk... Erről szintén akkor írok részletesen, ha Baris kolléga feltölti a képeket, amiket aznap készített.
Holnap a Marsha névre hallgató, roppant izgalmas orosz-ausztrál hölgynek lesz szülinapja, remélem süt annyi szülinapi kaját, hogy ne kelljen nagyon kimozdulni.

Múlthét 2 .- Iskola

A suliról most sem kaptok fotót egyelőre, csak írásos információval tudok szolgálni.

Először is, meglehetősen... szórványos itt az oktatás. Két hét után, most a harmadikban már szünetet is kaptunk valamiért... Ursulától megtudtam, hogy itt mindössze három hét, vagy mennyi a nyári szünet, viszont sokkal több rövidebb szünet van szétszórva végig a tanév folyamán.

A második hét végére nagyjából sikerült már minden órán megjelennem, bár kettő így is elmaradt, így azokról még mindig nem tudok felvilágosítással szolgálni. Az egész tantárgyfelvételesdinek az az alapja, hogy vannak a szakok által meghatározott Major tárgyak, és vannak minorok, amiket bárki felvehet. Ez utóbbiból két csoport is van, ugyanis van egy rakat olyan óra, amit BÁRMELYIK egyetem hallgatói felvehetnek. ezek általában alacsonabb színvonalú, de legalábbis egyszerűbb, bevezető jellegű tanórak, szemben a többivel, amik már korábbi szaktanulmányokat feltételeznek. Vettem föl ilyet is-olyat is.

Vegyük is sorra:
-Hétfő: passz. Most nem volt semmi. elvileg a holland dizájnról lenne egy óra, kifejezetten a cserehallgatóknak, de mint megtudtam, lehet helyette mást is felvenni. Majd meglátjuk jövő hétfőn, mi lesz.

-Kedd: Egy "produkciómenedzsment" nevű tárggyal indul a nap reggel, aminek a keretén belül az az éppen aktuális projekt időbeosztását próbáljuk egyengetni. Az órát Barend tartja (ő a szakvezető, ugye), és igazából tényleg semmi másról nem szól, minthogy mindenki a maga dolgát csinálja, és ha bármi van, akkor lehet vele beszélni róla. Ezek után 3D kurzuson vagyok az elsősökkel (mivel szart se tudok a 3d-ről, PEDIG ugye volt már az iparon egy ilyen irányultságú órám...és ez nem engem minősít ezúttal), ami jópofa, mert egy láthatóan kínai pacák tartja. Ő beszél a legrosszabbul angolul, az összes tanár közül:) Itt ki is térek egy nagyon jellegzetes vonásra: ha csak egy cserediák is van az osztályban, az óra angolul folyik. Ha nincs, néha akkor is (van néhány óra ugyanis, ami kifejezetten angolul van kiírva, ha pedig mindenki holland, akkor a tanár általában inkább mégis átvált hollandra, de elvileg ez nem volna szabályos).
Ezek után egy rettentő, tátongó lyuk van az órarendemben, amikor is órák hosszat ebédelnem kell. Ha végeztem, a tanulmányi osztály vezetőjével van egy órám (na ő egy elképesztő figura. Nem tudom már melyik rajzfilmben láttam, de ha rájövök kérek tőle autogramot), ami ilyen elméleti dizájnoktatás hülyéknek. Mást nem nagyon tudok róla mondani. Érdekes, te teljesen értelmetlen óra.

-Szerda: Egész délelőtt egy Mandy nevű hölggyel van hagyományos rajzanimáció, amit sose árt, ha gyakorlok egy kicsit. Ráadásul ugye, itt bazi nagy Wacom táblákon, vagy éppenséggel képernyő-táblákon tudok dolgozni. Mihelyt elkészül egy használhatő változat a Greater goodból, annak az animációit fogom ezen az órán csinálni.
Ezek után "sound" óra következik. ez azon kevés termek egyikében van, ahol Mac gépeket használnak, és azon kevés tanár tartja, aki nem angolul tartja az órát. Mivel viszont a szoftver angol nyelvű, és tőmondatokban azért mindent elmond angolul is, semmi probléma nem merült fel itt sem.

-Csütörtök: délelőtt concept-development óra van egy író-rendező pacákkal, aki mivel angol, egy szót sem beszél hollandul. Kedvelem ezt az órát:) A tartalmát jól fedi a cím, ugyanis egy meglévő szöveget kell adaptálni valamilyen módon, új tartalommal feltöltve. Jelen esetben ez a teadélután az Alice csodaországbanból (ezt imádom így leírni). Az órán a sövegen dolgozunk, valamint megnézünk már létező filmes feldolgozásokat is belőle. Nagyon érdekesnek ígérkezik, de ha jól tudom, csak kéthetente lesz megtartva...
Negyedkettőtől modellrajz, ami az, aminek hangzik. Eg pucér nénit rajzolunk. Eléggé kiestem a gyakorlatból, jónak láttam felvenni egy ilyet is. Annyival van a dolog megspékelve, hogy ez órák elméletet is tartalmaznak. Nem anatómiát sajnos, de egy művtörire emlékeztető egységet, ahol olyan kortárs művészekről tanulunk, akiknek az emberi test állt művészetük középpontjában. Az értékelés alapját pedig egy prezentáció fogja adni, amit egy általunk választott, ideillőművészről kell majd tartanunk. Este filmes órával zárom a napot, ami leginkább a Varjasiféle dramaturgiaórákra emlékeztet. Csak nem annyira mélyenszántó, sajnos...
Ez a leghosszabb napom. Fontos tudni, hogy itt az órák jellemzően nem kilencven, hanem száznyolcvan percesek (vagy még hosszabbak), így csütörtökön tizenkét órán keresztül vagyok bent.

-Péntek: ez a nap rövidebb jóval, itt reggel van egy motion szoftverismeretem, ahol a szak rendszergazdája tanít fusiont, valamint egy Motion graphics, ami most is elmaradt...

Nagyjából ennyi elég is a tanrendemről. Az osztályról asszem csak a jövő héten írok, még nem ismerem őket eléggé.

Múlthét 1. - Bicaj

Szóval a múlt héten már kőkeményen beindult az iskola, ahova már kőkeményen biciklivel jártam. Illetve többé-kevésbé. A hátsó kerekem ugyanis döbbenetesen rövid idő alatt volt képes leengedni. Olyannyira, hogy hazafelé félúton már inkább toltam, mert nem akartam tönkretenni az abroncsot.
Gondoltam, hogy biztosan sikerült defektet kapnom, ami jellemző is volna, úgyhogy osztálytársakat kifaggatva végülis arra jutottam, hogy a legolcsóbb megoldás, ha veszek egy tömlő-javító szettet.
Na ezt muszáj volt lefotóznom, mert baromi jól néz ki (a kulcs nem része, csak a méretet akartam érzékeltetni):



Úgy gondoltam, hogy egy olyan lyukat, amitől egy óra alatt kőkeményből teljesen üressé válik a tömlő, könnyű lesz megtalálnom.
Tévedtem.
Először is, nem bírtam a kereket normálisan leszedni, mert a baloldali csavar belegyógyult a foglalatba... Ez még kibírtható, mert így is könnyedén le lehet feszíteni az abroncsot a kerékről. Lecserélni, azt nem.
Szóval semmiféle repedést, gyengülést vagy ilyesmit nem találtam az anyagon, pedig kipróbáltam az ismert trükköket... Nincs más lehetőség, rossz a szelep. Szerencsére a fent látható kitben tömítőgumi is volt (meg három feszítőszerszám, ragasztó, és különböző foltozóanyagok), úgyhogy be tudtam tömni a dolgot úgy, hogy alig bírtam utána összeszerelni. Klassz volt. Látszólag nem eresztett. Másnap kiderült, hogy most már kereken egy nap kell a teljes leengedéshez. Feladtam. Vettem egy új bicajbelsőt, és mihelyt lesz egy kis időm lecserélem a régit. Meg ha ki tudom lazítani azt a szájbalökött csavart...

Vikinek pedig bocsánatáért esdekelek, mert egyszerűen mindig elfelejtem lefotózni a vasszamarat...

Lerovom

Minden rajongótól elnézést kérek, hogy nem frissült a blog már egy hete, de eléggé sűrű lett itt minden, és nem volt energiám hozzá.
A jövőre nézve ez azt is jelenti, hogy bizony, elő fog még hasonló fordulni, mert csak egyre durvább lesz itt minden.
Pillanatnyilag az első, teljesen magam készítette vacsim emésztésével vagyok elfoglalva, ami azt jelenti, hogy nem nagyon tudok mozogni. Ha már így jártam, gondoltam én, megírom a blogom hiányzó részét.



Sztapacska készült, többé-kevésbé hagyományos módon. Az egyetlen különbség, hogy juhtúró helyett valami kecsketúró szerűséget, tejföl helyett pedig joghurtot használtam.


Ursulát nagyon felcsigázta a tény, hogy órák hosszat dolgozom egy kaján, ő ugyanis -állítása szerint- nem tud főzni. Úgyhogy végülis mindketten ettünk és megállapítottuk, hogy még egy kicsivel több sót, vagy ilyesmit elbírna. Igen, itt üt vissza a juhtúró hiánya... De nem rossz, és valószínűleg még napokig ezen fogok élni. Sörrel pedig kifejezetten nemrossz.

Düdelidü

Nem új, de csak most tehetem közzé.
Megjelent végre a Geekfight kártyajáték Angry videogame Nerd vs. Nostalgia Critic: The Final Battle nevű csomagja, melynek készítésében én is vállaltam egy kis részt.
Sajnos a valentin nap alatt kicsit megzuhantak a rendelések, úgyhogy a fejesek szóltak minden közreműködőnek, hogyha lehet, kicsit mi is promótáljuk a saját melónkat...
Ha tehát valaki szeretne rendelni hét dolcsi+ postaköltségért egy csomagot, az itt megteheti: http://www.divingdragongames.org/geekfight.html

Meccsoda buli

a tegnapi buli végülis úgy telt, hogy Dáviddal egy órán keresztül kerestük a helyet,
megtaláluk, üldögéltünk ott kb másfél órát,
majd átmentunk oda, ahol kedden voltunk,
aztán egy óra múlva haza.
Ennyi.
Nem tudom a többi vendéghallgató hol és mit csinál szombat este, ezeken a helyeken nem volt egy darab se.
Az egyetlen pozitív pont, hogy az első helyen a csaposhölgy fizette az első sörünket, mert ki tudtuk mondani a sör nevét.