Múlthét 3.- Cseregyerekek.

Sikerült végre úgy-ahogy összerázódni az Erasmus hallgatók egy csoportjával. Nyugodt szívvel nevezhetem magunkat a keménymagnak, mert bár a mindenki fent van egy külön nekünk alkotott facebook csoportban, mégis csak mi, nagyjából tízen járunk össze, mondhatni rendszeresen.
Ha sikerül elkérnem a célszemélyektől az általuk idáig készített fotókat, akkor mindegyikükről írok is majd pár sort.
Addig csak nagy vonalakban, úgy mindenkiről.
Alapvetően nagyon aranyos mindenki. ez a legmegfelelőbb kifejezés. Klassz velük találkozni, jópofa, szimpatikus figurák. Egyetlen borzalmasan visszatetsző tulajdonsága van mindnyájuknak: van pénzük. Ahhoz, hogy be tudjunk ülni valahová, legalább egy sört meg kell innom, ami azonnal két euró. Ami igazán bosszantó, hogy láthatóan ez csak nekem (és Dávidnak) jelent gondot, úgyhogy annyit tehetünk, hogy ritkábban járunk el velük és keveset fogyasztunk. Egyértelműen mi jöttünk a legcsóróbb helyről, ezen nincs mit szépíteni.
Szerencsére vannak ilyen házibuli félék is, amiket egészen olcsón meg lehet úszni (a bolti sörök között lehet nagyon olcsóakat is találni). Múlt pénteken például az egyik baszk hölgynek volt szülinapja, úgyhogy nála voltunk. Aztán sajnos átmentünk egyik másik helyre, ahogy 4.40.- volt a sör korsaja... nem szeressük az ilyesmit. Szerencsére nagyon hamar elfáradtam és emiatt haza is mentem, de még így is többet költöttem, mint amennyit akartam... A hétvégi, és e hét eleji összeröffenéseken így már inkább nem is vettem részt. Tegnap viszont egy komoly bicajtúrát csaptunk... Erről szintén akkor írok részletesen, ha Baris kolléga feltölti a képeket, amiket aznap készített.
Holnap a Marsha névre hallgató, roppant izgalmas orosz-ausztrál hölgynek lesz szülinapja, remélem süt annyi szülinapi kaját, hogy ne kelljen nagyon kimozdulni.