Múlthét 1. - Bicaj

Szóval a múlt héten már kőkeményen beindult az iskola, ahova már kőkeményen biciklivel jártam. Illetve többé-kevésbé. A hátsó kerekem ugyanis döbbenetesen rövid idő alatt volt képes leengedni. Olyannyira, hogy hazafelé félúton már inkább toltam, mert nem akartam tönkretenni az abroncsot.
Gondoltam, hogy biztosan sikerült defektet kapnom, ami jellemző is volna, úgyhogy osztálytársakat kifaggatva végülis arra jutottam, hogy a legolcsóbb megoldás, ha veszek egy tömlő-javító szettet.
Na ezt muszáj volt lefotóznom, mert baromi jól néz ki (a kulcs nem része, csak a méretet akartam érzékeltetni):



Úgy gondoltam, hogy egy olyan lyukat, amitől egy óra alatt kőkeményből teljesen üressé válik a tömlő, könnyű lesz megtalálnom.
Tévedtem.
Először is, nem bírtam a kereket normálisan leszedni, mert a baloldali csavar belegyógyult a foglalatba... Ez még kibírtható, mert így is könnyedén le lehet feszíteni az abroncsot a kerékről. Lecserélni, azt nem.
Szóval semmiféle repedést, gyengülést vagy ilyesmit nem találtam az anyagon, pedig kipróbáltam az ismert trükköket... Nincs más lehetőség, rossz a szelep. Szerencsére a fent látható kitben tömítőgumi is volt (meg három feszítőszerszám, ragasztó, és különböző foltozóanyagok), úgyhogy be tudtam tömni a dolgot úgy, hogy alig bírtam utána összeszerelni. Klassz volt. Látszólag nem eresztett. Másnap kiderült, hogy most már kereken egy nap kell a teljes leengedéshez. Feladtam. Vettem egy új bicajbelsőt, és mihelyt lesz egy kis időm lecserélem a régit. Meg ha ki tudom lazítani azt a szájbalökött csavart...

Vikinek pedig bocsánatáért esdekelek, mert egyszerűen mindig elfelejtem lefotózni a vasszamarat...