Paprikás?

Aaaaaaaaaaaaaaaaaa...
paprikás krúúúmplit
meg-leht úúnnni,
...
Élesztők HEJ, keljetek most fel,
Nyávog egy
ÚT-hen
-ger.




Akinek ismerős annak úgy kell, akinek nem, annak méginkább, a paprikáskrumpli mindenesetre a legkirályabb magyar kaja.
És tudjátok hogyan lehet mégjobbá tenni?
Véletlenül berántottam az egészet.
Ennyi.
Magyar kolbász és szalonna kell hozzá, de onnantól kezdve majdhogynem mindegy.
Dávid Zabálta, Marsha, kedves méginkább, a többiek le vannak.
Ilyet lehet, hogy még készítek, ha más nem magamnak, mert EZ a LEGJOBB magyar étel, amit valaha kitaláltak.
(leszámítva ja malaczpörköltvöt!)

Több mint kilencezer 2-avagy- VEGETA mesterszakács rovata 2

M- Kisült!!!
Hé!
Mondom kisült!
V- Nem hiszem el. Képes voltál kisütni a kenőmájast?
M- Igen! Büszkén, halált megvető bátorsággal!
V- Jaj. Tökkelütött idióta marha. Ezennel ki vagy rúgva. Mindenhonnan... És egyébként hogy sikerült?
M- ööööö...
V- Az isten szerelmére, már megint mit "ööö"?
M- Kettő jó lett.
V- Kettő mi?
M- Két szelet kenőmájas.
A többi odaégett.
V- Oda?
M- Hát.
V- Hogyan?
M- Lejjebb kell venni kicsit a lángot. Ez nem villanytűzhely. Itt odaégnek a dolgok, ha túlságosan feltekerem az értékeket.
V- Pf! És most mi lesz?
M- hát.
V- Eszedbe ne jusson.
M- Az a kettő jó lett. Van rizs, az is jó lett, majd azzal megeszem.
A többit elrakom, ha holnap még rondábbak lesznek, kidobom őket. Annyira nem égettem sokat oda (úgy tizet), bár áll a házban a füst...
V- It's over 9000 !!!

Több mint kilencezer -avagy- VEGETA mesterszakács rovata

V- Üdv mindenkinek,
A mai napon rántott párizsit fogunk sütni.
Mi kell hozzá?
Párizsi, liszt, tojás.
Egyszerűen hangzik, ugye? Mert az is.
Első lépés: Tojást felverni!
M- Tojás felverve!
V- Lisztet tányérra szórni!
M- Tányérra szórva!
V- Párizsit felszelni!
M- ööööö...
V- Olajat... Mit "ööö"?
M- Ez kenőmájas.
V- Mi?
M- Kenőmájas.
Mondjuk a "LeverWurst"-nál (lever=liver=máj) már gyanakodhadtam volna...
V- Akkor menj el és vegyél párizsit te pöcs.
M- Éjjel kettőkor? Inkább kisütöm ezt.
V- Nem sütöd ki, és hülye vagy. Elmész párizsit venni holnap. Addig szunyálás.
M- Már én ezt csakazértis kisütöm
V- Akkor hozzám többé nem szólsz!

Vikinek, sok szeretettel

Na tessék, most kivételesen nem felejtettem el.
Alant képek láthatók a bicajomról.

ZÖLD!


A KAMRA IS!


VAN RAJTA HÉT SEBESSÉG!
(ebből csak a hetest használom, különben sehova nem érnék vele)


MEG BILINCS!
(messze a legpraktikusabban kezelhető modell)


MEG LÁMPA!
(a dinamót nem tudom a kerékhez illeszteni, de esélyes, hogy amúgy se működne.
De kell, hogy LEGYEN lámpa a biciklin, különben megbüntet a rendőr)


SŐT!
Van rajta nyereg, meg macskaszem, meg hátsó kerék, meg ilyenek.
Írtam ugye, hogy lyukas volt a hátsó kerék?
Hát a kittel nem sikerült megreparálni, úgyhogy vettem egy új belsőt.
Ami gyárilag lyukas volt.
Komolyan, egy akkora hasadás volt rajta, hogy szabad szemmel látni lehetett.
Már az is valami, hogy itt kivételesen LÁTTAM a hibát, úgyhogy ezt sikerült megragasztanom.
De úgy, hogy hetek óta nem kellett fújni bele. Öröm rajta hajtani.
Persze nem az, mert kicsit túlfújtam a kereket, és hetek óta sziklaszilárdan tartja magát. Nem baj. Még minding kényelmesebb mint naponta kétszer felpumpálni.


És még piacon is voltam!
Vuhú!

Bővebben inkább majd egy későbbi alkalommal, mivel egyelőre ezt az egy képet sikerült sütnöm róla.
De van piac.
Ezt jó tudni.

Ide is

Tudom, hogy küldtem már, de nem lehet elégszer

Magyarosan

Ma este "Dávidnál" "buliztunk".
A kettős idézőjel annak érzékeltetésére szolgál, hogy igazából Dávid Főbérlőjének stúdiójában... voltunk.
Az összejövetel elméletileg este tízre lett meghírdetve, jómagam negyedtizenegyre értem oda, és én voltam az első még így is.
Egy idő után viszont úgy megnyíltak a csapok, hogy legalább harmincan(amennyiben nem negyvenen )rontottuk a műterem levegőjét.
Mivel egy középméretű műteremlakásban voltunk. Veszélyeztetve a házigazda festményeit. A veszély főleg azén irányomból érkezett, mikoris kapatosan, Gameraként megpróbáltam ledönteni egy-két műtárgyat. Nem biztos, hogy a kárukra vált volna.
Ha e sorokat esetleg olvassa a házigazda, valamilyen Zsolt, akkor hála neki, mert ilyen otthonosan még nem éreztem magam, mióta itt vagyok. Képzeljetek el egy átlag óbudai, avagy várnegyedbeli műteremlakást. A legtipikusabb nagyorrú, szakállas, bohém művésszel. Kicsit az apámra emlékeztetett. Persze jóval satnyább kivitelben - már elnézést, de hogy valaki őrá hasonlítson, abba komoly időt és energiát kell befektetni(és nem sikerült igazán jó képet találni róla, de higyjétek el)- ami egy festőhöz jobban is illik.
Mindenesetre jól éreztem magam.
Már majdnem olyan jól mint valamely iparos bulin.
Csak olyan tíz-tizenegynéhány ismerős arc hiányzott.
Ami nem újdonság, hiszen mind hiányoztok. Lassan másfél hónapja.

Elindult a szavazás

Akinek nem küldtem volna el emilben, az ittolvashatja:

"Kedves mindenki,
rögtön a tárgyra térek:
résztvettem egy meglehetősen komolytalan pólótervezési pályázaton, ahol az előzsűrin három tervem is továbbjutott.
Innentől a döntés a közönségre van bízva.
Alant azt a három fórumoldalt találjátok, amelyek az általam megpályázott kategóriákban résztvevő munkákra lehet szavazni.
Az enyémek mindhárom oldalon az egyes számot viselik.

http://www.thatguywiththeglasses.com/forums/viewtopic.php?f=85&t=2484

http://www.thatguywiththeglasses.com/forums/viewtopic.php?f=85&t=2487

http://www.thatguywiththeglasses.com/forums/viewtopic.php?f=85&t=2501

A szavazáshoz regisztrálni szükséges, de ingyen van, és soha semmilyen barom hírlevelet nem küldenek, úgyhogy ha van öt percetek, akkor szánjátok rá :).
+ még valami:
alapvetően nagyon kedvelem a pályázatot kiíró oldalt, úgyhogy ha nem tetszenek a terveim, vagy pólóképtelennek tartjátok őket, akkor nem kötelező éppen azokra szavazni... Nem szeretném, ha csődbe mennének egy hatalmas halom eladhatatlan póló miatt:)
Nagyon köszönöm!

NagyMarci "

Még annyit, hogy több embertől hallottam, hogy nem bír regisztrálni valamiért.
Ha nektek se működne, akkor menjetek ki a főoldalra:
http://www.thatguywiththeglasses.com/
és ott regeljetek a lap jobbszélén. így szinte biztosan működni fog.

Életem legdrágább zseblámpája

Visszaszívok MINDENT amit az országunkról mondtam, két avagy három bejegyzéssel ezelőtt (fejemre hamut szórnék, ha dohányoznék, így marad az ebédem meghagyott része).
Ma volt a múzeumok éjszakája Rotterdamban, és soha nem volt még keserűbb tanulópénzt fizetnem mint most.
A rotterdami művészet egy rakás szar.
Nem volna illendő ezt az egész országra kiterjesztenem, de...
Mondjuk, hogy az egész holland kortárs művészet úgy szar, ahogy van.
Ez van, ha egy országban legalizálják a könnyűdrogokat. Ez van, ha az emberek túl jól élnek.
Megnéztem néhány állandó, valamint időszaki kiállítást, és semmi, de SEMMI olyat nem láttam, ami után kevésbé kínosan érezném magamat, mint bármelyik kepafalon.hu -n szereplő művész megtekintése után.
Szánalmas,
Hulladék,
Szar,
Fos.
Ez egy gyönyörű magyar szó.
Teljesen magyar? Mert annyira jó, hogy jővevényszónak is elmegy.
Mert miket is láttam?
Kedvenc példám a kortárs múzeumból való: a genfi részecskegyorsító mandalaszerű, körkörös, és rettentőmód szimmetrikus fotókon megörökítve...
Gyerekek, kétezer-nyolcat írunk?
Teremtő szent Isten!
És ez egy MÚZEUM állandó gyűjteményét "gazdagítja"!!!
Ha ezt a múlt félévben, rajzórán beviszem kipakolásra, Noémi csak annyit mond:
-Hehe, éhtem, igen, hehe. Tóni?
Bodoczki Jr.:
-Hát igen, igen... Mondjuk nem pont erról volt szó... Igen... Hmmm... Tanárúr?
Szirtes:
-Igen. Ugye.
A végeredmény legjobb esetben is hármas.
Szóval fel vagyok háborodva.
...
De tudjátok mit?
Kezdjük a legelején.
Félnyolckor a történeti múzeum bejáratánál voltam, amikoris a bürgermájszter elmondta megnyitó beszédét. Hollandul persze. Ezt követően a hátunk mögött álló brigád bekapcsolta a szpotlámpákat, az épület homlokzatára irányították mindet, és...
Ennyi.
Szpotlámpákat lőttek a homlokzatra.
Közben ment valami szar zene.
Mi a bánat volt ez???
Életemben nem égtem így mások helyett.
Nem tudom minek szánták ezt az ordenáré szarságot, de én még ilyet nem pipáltam...
...
Úgy volt, hogy ezek után Alberto kollégával mászkálunk a városban, mindenféle kiállításokat megnézendő.
Egy darabig ez működőképesnek is tűnt.
Azt beszéltük, hogy a féltizenegyes komppal átmegyünk az XYZ félszigetre, megnézni a fotós múzeumot. Át is mentünk, egy egészen komolyra duzzadt sleppel, csak éppen Alberto nélkül.
Szerencsétlen hülye lekéste a kompot.
Persze nem maradt le semmiről
Az ottani időszaki kiállyítás az éves magyar sajtófotó színvonalának közepét súrolta.
Az alkotó: Otto Snoek.
A kiállítás címe: WHY NOT?
Azért, mert holland vagy baz'meg! Szedd össze magad, te elkényesztetett majom!
Nesze neked "Dutch design"!

A holland kiállításrendezés abszolút feleslegesen nyaktekert volta pedig még valamelyest le is rontotta az alapvetően szar tárlatokat...


ÉS MINDEZ TIZENKÉT EURÓBA KERÜLT (ennyi a helyi "múzeumokéjszakája" beléptidíj)!

Egyetlen pozitív velejárója az estének a fent említett zseblámpa, amit a Rabobank bevándorlónál bevándorlóbb alkalmozttjai osztogattak. Ingyen persze. Valamint egy helyi animátorsráccal való emailcsere, de ennek is csak később lehet gyümölcse.

Kitérhetnék még az este folyamán meglátogatott bulikra, de annyira meg vagyok rökönyödve rajtuk, hogy nem teszem.
A holland egy gyenge népség.
De mivel láthatóan ez valamilyen közmegegyezésen alapul, itt senki nem bánja.
Foglaljuk el Hollandiát, szerintem a kutyának se tűnne fel (a hollandoknak biztos nem, mert gondolom be lennének tépve...).

Ehhez az estéhez még biztosan visszatérek majd, mihelyt Marsha és Baris fényképeit sikerült megszereznem.
A lusta malacok, még hetekig nem töltik fel őket, erre mérget veszek:)


Egy tanulságos történetet még megengedek magamnak, ehhez csatolva:
németoszágba mentünk, vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt, családostul.
Bandi (édesanyám élettársa, akkori családfőnk - persze mindigis édasanyám volt a családfő, úgyhogy ez így nem teljesen helytálló - ) vezetett, és az úton szinte végig Gary Moore-t hallgattunk, mert őt mindannyian szerettük. Egyik osztrák megállónál jegyezte meg valamelyikünk, hogy valószínűtlenül egyenletes és kiegyensúlyozott itt minden, mire Bandi megjegyezte, hogy valóban, és egy zseniális zenésszel lennénk szegényebbek, ha Gary Moore itt született volna.

Bármilyen egyértelműnek is tűnik ez a megjegyzés, hollandiában szerintem tanítani kéne.

Egy tea, szalámis szendvics (igen, otthoni, isteni szalámi), valamint feledést nem, de nyugalmat mindnenképpen ígérő alvás vár rám.
Holnap elvileg Hágába kerekztünk volna, de szerintem kollektív otthonülés és körömnrágás lesz csak belőle.

Nyinyimunyinyunyimú

Szóval, hazafelé átszaladt előttem egy ilyen.
Ezt a képet nem én csináltam, nem tudok biciklizés közben ilyet fotózni, úgy hogy egy nálam jóval gyorsabban (és ráadásul keresztbe) közlekedő állatot kell lekapjak (copyright)!
...
Az elmúlt két nap egyhangú szédülésben telt.
Az itteni légnyomásváltozások valamivel jobban megviselnek, mint otthon. Mondom ezt úgy, hogy otthon sem vagyok igazán másra érzékeny.
Délutánra azért megembereltem magam, és átugrottam egy Erasmusos sorstársamnak segíteni az egyetemi projektjében. Egészen pontosan portrét fest minden egyes cserediákról (persze csak azokról, akiket el tud csípni). A hölgy nagyon szimpatikus, rengeteg sört tart otthon, úgyhogy -bár én voltam a legelső a sorban- eddig mindenki beadta a derekát. A kép szerintem kifejezetten jól sikerült a maga módján, és fel is fogom tölteni ide (rövid időn belül ez a második rólam készült portré, az első, és jóval színvonalasabbat nem tudom szabad-e itt közzétennem).
A festést persze megtoroltam, utána pedig elmentünk a szerdai moziba....
Erről persze nem mondtam eddig semmit... Képzeljétek el a cirkogejzírt összegyúrva a kuplunggal. A hely nagyjából olyan. Minden szerdán egy meglepetés-film kerül vetítésre. Múlt héten a Libanoni keringő, most a Bábok. Előtte rövidfilmként a Man with the beautiful eyes. Mivel mindkettőt legalább kétszer már láttam korábban, kényelmesen végigüldögéltem azt az eseménytelen két órát, amíg tatrott az egész.
Mozi után egyből emberemre akadtam egy Alberto nevű katalán figurában, akivel már korábban is meglehetősen sok dologról egyezett a véleményünk. Most éppen arra jutottunk, hogy
AZONNAL MEG KELL NÉZNÜNK A WATCHMEN-T, MIHELYST VETÍTENI KEZDIK!!!!!
Ezek után visszaballagtunk Marshához (aki a portrémat szülte a délután folyamán), megittuk a maradék két üveg bort (öten voltunk rá), és borzalmas, kilencvenesévek-beli slágereket hallgattunk mellé. Marsha sajnos elég hamar lemerült (ami különösen fura, ha ismeritek... Ha nem, hát kaptok majd róla egy külön fejezetet, mert megérdemli), így a másik három német figurával hazafelé vettük az irányt. Ezidő alatt végig a viva2 és viva tévéken szerzett tapasztalatainkról beszéltünk (egy mozgó, terápiás csoportot tessék elképzelni), majd elénekeltük a 5000 miles című nótát.
Ezt Bálint talán ismeri, a többiek nem biztos.
Youtube-ot tessék használni.

Végül elváltak útjaink, és ahogy tekertem hazafelé, elémugrott egy olyan...
Olyan mint a cikk elején.

TMNT

Persze valójában Michelangelo a kedvencem

Póker-est + anyázás

Ma este pókereztünk a francia srácoknál.
Nagyon jól teljesítettem, tízenegynéhány emberből harmadik helyen végeztem.
Ez nem jelent mást, mint hogy ez egy idióta játék.
Amiben elsőre ilyen jó eredményt tudok elérni, abban szerencsén kívül nincs másra szükség.

+ aki olvassa ezt a blogot, gondolja át a következő javaslatomat:
Ne szóljatok senkinek, csak dobbantsunk Magyarországról.
Ha kint vagyunk eresszünk le egy hidrogénbombát, fertőtlenítés céljából.
Valószínűleg mindenki jól járna.
Nem kell feltétlenül érteni ezt a kirohanást, attól függetlenül is lehet akár
rendszert találni benne.

Mert vannak egyértelmű dolgok...

Nos, ahogy tegnap éjjel gondoltam,
valóban kutya bajom nem volt már a mai nap folyamán.
De mivel azért igencsak megviselt a tegnap este, inkább nem mentem sehova.
Itthon voltam: főztem, pihentem és filmeket néztem.
Igen, filmeket nézni kötelező, bárhol legyen is az ember.
Szerencsére szélessávú wifink van -ami többnyire működik is- így bármihez szinte azonnal hozzá tudok jutni, és persze rengeteg dolog jutott az eszembe...
Erről jutott eszembe, hogy rögzítem, milyen filmeket láttam, amióta itt vagyok (ezek közül néhányat nyilvános vetítésen, vagy éppen a suliban csíptem el).

Buliélmény 1.

Életemben nem voltam még olyan rosszul mint ma este.
Legalábbis nem sokszor. Viszont ezzel, remélem megspóroltam egy másnaposságot.
Még eszem egy szendvicset, aztán mars az ágy.

Múlthét 4. -Anyád

És ez is megtörtént végre!
A múlt héten lerohadt a laptopom, és mivel nem volt particionálva, minden adat elszállt róla. szerencsére -a KopperJudit féle feladatot leszámítva- semmi pótolhatatlan nem volt rajta.
Hurrá.



Ja, ez nem én vagyok.

That guy with the glasses pályázat

A TGWTG http://www.thatguywiththeglasses.com/ újabb pályázattal örvendeztetett meg. Ezúttal pólóterveket kellett csinálni megadott témákra.
Ha valaki közületek figyeli ezt az oldalt, akkor biztosan vágja a felsorolt dolgok többségét. Aki nem, az gyönyörködjön ragyogó rajztudásom egyre kopó fényében.
Vicces volt úgy dolgozni, hogy nincs szkennerem, és fotózni kellett a rajzokat:)




És csináltam egy ilyet is, ezen látszik, hogyan mutatnának ezek a cuccok pólón, ha azokat utána csinos nők hordanák.


csekk disz:
http://nagymarci.deviantart.com

Múlthét 3.- Cseregyerekek.

Sikerült végre úgy-ahogy összerázódni az Erasmus hallgatók egy csoportjával. Nyugodt szívvel nevezhetem magunkat a keménymagnak, mert bár a mindenki fent van egy külön nekünk alkotott facebook csoportban, mégis csak mi, nagyjából tízen járunk össze, mondhatni rendszeresen.
Ha sikerül elkérnem a célszemélyektől az általuk idáig készített fotókat, akkor mindegyikükről írok is majd pár sort.
Addig csak nagy vonalakban, úgy mindenkiről.
Alapvetően nagyon aranyos mindenki. ez a legmegfelelőbb kifejezés. Klassz velük találkozni, jópofa, szimpatikus figurák. Egyetlen borzalmasan visszatetsző tulajdonsága van mindnyájuknak: van pénzük. Ahhoz, hogy be tudjunk ülni valahová, legalább egy sört meg kell innom, ami azonnal két euró. Ami igazán bosszantó, hogy láthatóan ez csak nekem (és Dávidnak) jelent gondot, úgyhogy annyit tehetünk, hogy ritkábban járunk el velük és keveset fogyasztunk. Egyértelműen mi jöttünk a legcsóróbb helyről, ezen nincs mit szépíteni.
Szerencsére vannak ilyen házibuli félék is, amiket egészen olcsón meg lehet úszni (a bolti sörök között lehet nagyon olcsóakat is találni). Múlt pénteken például az egyik baszk hölgynek volt szülinapja, úgyhogy nála voltunk. Aztán sajnos átmentünk egyik másik helyre, ahogy 4.40.- volt a sör korsaja... nem szeressük az ilyesmit. Szerencsére nagyon hamar elfáradtam és emiatt haza is mentem, de még így is többet költöttem, mint amennyit akartam... A hétvégi, és e hét eleji összeröffenéseken így már inkább nem is vettem részt. Tegnap viszont egy komoly bicajtúrát csaptunk... Erről szintén akkor írok részletesen, ha Baris kolléga feltölti a képeket, amiket aznap készített.
Holnap a Marsha névre hallgató, roppant izgalmas orosz-ausztrál hölgynek lesz szülinapja, remélem süt annyi szülinapi kaját, hogy ne kelljen nagyon kimozdulni.

Múlthét 2 .- Iskola

A suliról most sem kaptok fotót egyelőre, csak írásos információval tudok szolgálni.

Először is, meglehetősen... szórványos itt az oktatás. Két hét után, most a harmadikban már szünetet is kaptunk valamiért... Ursulától megtudtam, hogy itt mindössze három hét, vagy mennyi a nyári szünet, viszont sokkal több rövidebb szünet van szétszórva végig a tanév folyamán.

A második hét végére nagyjából sikerült már minden órán megjelennem, bár kettő így is elmaradt, így azokról még mindig nem tudok felvilágosítással szolgálni. Az egész tantárgyfelvételesdinek az az alapja, hogy vannak a szakok által meghatározott Major tárgyak, és vannak minorok, amiket bárki felvehet. Ez utóbbiból két csoport is van, ugyanis van egy rakat olyan óra, amit BÁRMELYIK egyetem hallgatói felvehetnek. ezek általában alacsonabb színvonalú, de legalábbis egyszerűbb, bevezető jellegű tanórak, szemben a többivel, amik már korábbi szaktanulmányokat feltételeznek. Vettem föl ilyet is-olyat is.

Vegyük is sorra:
-Hétfő: passz. Most nem volt semmi. elvileg a holland dizájnról lenne egy óra, kifejezetten a cserehallgatóknak, de mint megtudtam, lehet helyette mást is felvenni. Majd meglátjuk jövő hétfőn, mi lesz.

-Kedd: Egy "produkciómenedzsment" nevű tárggyal indul a nap reggel, aminek a keretén belül az az éppen aktuális projekt időbeosztását próbáljuk egyengetni. Az órát Barend tartja (ő a szakvezető, ugye), és igazából tényleg semmi másról nem szól, minthogy mindenki a maga dolgát csinálja, és ha bármi van, akkor lehet vele beszélni róla. Ezek után 3D kurzuson vagyok az elsősökkel (mivel szart se tudok a 3d-ről, PEDIG ugye volt már az iparon egy ilyen irányultságú órám...és ez nem engem minősít ezúttal), ami jópofa, mert egy láthatóan kínai pacák tartja. Ő beszél a legrosszabbul angolul, az összes tanár közül:) Itt ki is térek egy nagyon jellegzetes vonásra: ha csak egy cserediák is van az osztályban, az óra angolul folyik. Ha nincs, néha akkor is (van néhány óra ugyanis, ami kifejezetten angolul van kiírva, ha pedig mindenki holland, akkor a tanár általában inkább mégis átvált hollandra, de elvileg ez nem volna szabályos).
Ezek után egy rettentő, tátongó lyuk van az órarendemben, amikor is órák hosszat ebédelnem kell. Ha végeztem, a tanulmányi osztály vezetőjével van egy órám (na ő egy elképesztő figura. Nem tudom már melyik rajzfilmben láttam, de ha rájövök kérek tőle autogramot), ami ilyen elméleti dizájnoktatás hülyéknek. Mást nem nagyon tudok róla mondani. Érdekes, te teljesen értelmetlen óra.

-Szerda: Egész délelőtt egy Mandy nevű hölggyel van hagyományos rajzanimáció, amit sose árt, ha gyakorlok egy kicsit. Ráadásul ugye, itt bazi nagy Wacom táblákon, vagy éppenséggel képernyő-táblákon tudok dolgozni. Mihelyt elkészül egy használhatő változat a Greater goodból, annak az animációit fogom ezen az órán csinálni.
Ezek után "sound" óra következik. ez azon kevés termek egyikében van, ahol Mac gépeket használnak, és azon kevés tanár tartja, aki nem angolul tartja az órát. Mivel viszont a szoftver angol nyelvű, és tőmondatokban azért mindent elmond angolul is, semmi probléma nem merült fel itt sem.

-Csütörtök: délelőtt concept-development óra van egy író-rendező pacákkal, aki mivel angol, egy szót sem beszél hollandul. Kedvelem ezt az órát:) A tartalmát jól fedi a cím, ugyanis egy meglévő szöveget kell adaptálni valamilyen módon, új tartalommal feltöltve. Jelen esetben ez a teadélután az Alice csodaországbanból (ezt imádom így leírni). Az órán a sövegen dolgozunk, valamint megnézünk már létező filmes feldolgozásokat is belőle. Nagyon érdekesnek ígérkezik, de ha jól tudom, csak kéthetente lesz megtartva...
Negyedkettőtől modellrajz, ami az, aminek hangzik. Eg pucér nénit rajzolunk. Eléggé kiestem a gyakorlatból, jónak láttam felvenni egy ilyet is. Annyival van a dolog megspékelve, hogy ez órák elméletet is tartalmaznak. Nem anatómiát sajnos, de egy művtörire emlékeztető egységet, ahol olyan kortárs művészekről tanulunk, akiknek az emberi test állt művészetük középpontjában. Az értékelés alapját pedig egy prezentáció fogja adni, amit egy általunk választott, ideillőművészről kell majd tartanunk. Este filmes órával zárom a napot, ami leginkább a Varjasiféle dramaturgiaórákra emlékeztet. Csak nem annyira mélyenszántó, sajnos...
Ez a leghosszabb napom. Fontos tudni, hogy itt az órák jellemzően nem kilencven, hanem száznyolcvan percesek (vagy még hosszabbak), így csütörtökön tizenkét órán keresztül vagyok bent.

-Péntek: ez a nap rövidebb jóval, itt reggel van egy motion szoftverismeretem, ahol a szak rendszergazdája tanít fusiont, valamint egy Motion graphics, ami most is elmaradt...

Nagyjából ennyi elég is a tanrendemről. Az osztályról asszem csak a jövő héten írok, még nem ismerem őket eléggé.

Múlthét 1. - Bicaj

Szóval a múlt héten már kőkeményen beindult az iskola, ahova már kőkeményen biciklivel jártam. Illetve többé-kevésbé. A hátsó kerekem ugyanis döbbenetesen rövid idő alatt volt képes leengedni. Olyannyira, hogy hazafelé félúton már inkább toltam, mert nem akartam tönkretenni az abroncsot.
Gondoltam, hogy biztosan sikerült defektet kapnom, ami jellemző is volna, úgyhogy osztálytársakat kifaggatva végülis arra jutottam, hogy a legolcsóbb megoldás, ha veszek egy tömlő-javító szettet.
Na ezt muszáj volt lefotóznom, mert baromi jól néz ki (a kulcs nem része, csak a méretet akartam érzékeltetni):



Úgy gondoltam, hogy egy olyan lyukat, amitől egy óra alatt kőkeményből teljesen üressé válik a tömlő, könnyű lesz megtalálnom.
Tévedtem.
Először is, nem bírtam a kereket normálisan leszedni, mert a baloldali csavar belegyógyult a foglalatba... Ez még kibírtható, mert így is könnyedén le lehet feszíteni az abroncsot a kerékről. Lecserélni, azt nem.
Szóval semmiféle repedést, gyengülést vagy ilyesmit nem találtam az anyagon, pedig kipróbáltam az ismert trükköket... Nincs más lehetőség, rossz a szelep. Szerencsére a fent látható kitben tömítőgumi is volt (meg három feszítőszerszám, ragasztó, és különböző foltozóanyagok), úgyhogy be tudtam tömni a dolgot úgy, hogy alig bírtam utána összeszerelni. Klassz volt. Látszólag nem eresztett. Másnap kiderült, hogy most már kereken egy nap kell a teljes leengedéshez. Feladtam. Vettem egy új bicajbelsőt, és mihelyt lesz egy kis időm lecserélem a régit. Meg ha ki tudom lazítani azt a szájbalökött csavart...

Vikinek pedig bocsánatáért esdekelek, mert egyszerűen mindig elfelejtem lefotózni a vasszamarat...

Lerovom

Minden rajongótól elnézést kérek, hogy nem frissült a blog már egy hete, de eléggé sűrű lett itt minden, és nem volt energiám hozzá.
A jövőre nézve ez azt is jelenti, hogy bizony, elő fog még hasonló fordulni, mert csak egyre durvább lesz itt minden.
Pillanatnyilag az első, teljesen magam készítette vacsim emésztésével vagyok elfoglalva, ami azt jelenti, hogy nem nagyon tudok mozogni. Ha már így jártam, gondoltam én, megírom a blogom hiányzó részét.



Sztapacska készült, többé-kevésbé hagyományos módon. Az egyetlen különbség, hogy juhtúró helyett valami kecsketúró szerűséget, tejföl helyett pedig joghurtot használtam.


Ursulát nagyon felcsigázta a tény, hogy órák hosszat dolgozom egy kaján, ő ugyanis -állítása szerint- nem tud főzni. Úgyhogy végülis mindketten ettünk és megállapítottuk, hogy még egy kicsivel több sót, vagy ilyesmit elbírna. Igen, itt üt vissza a juhtúró hiánya... De nem rossz, és valószínűleg még napokig ezen fogok élni. Sörrel pedig kifejezetten nemrossz.

Düdelidü

Nem új, de csak most tehetem közzé.
Megjelent végre a Geekfight kártyajáték Angry videogame Nerd vs. Nostalgia Critic: The Final Battle nevű csomagja, melynek készítésében én is vállaltam egy kis részt.
Sajnos a valentin nap alatt kicsit megzuhantak a rendelések, úgyhogy a fejesek szóltak minden közreműködőnek, hogyha lehet, kicsit mi is promótáljuk a saját melónkat...
Ha tehát valaki szeretne rendelni hét dolcsi+ postaköltségért egy csomagot, az itt megteheti: http://www.divingdragongames.org/geekfight.html

Meccsoda buli

a tegnapi buli végülis úgy telt, hogy Dáviddal egy órán keresztül kerestük a helyet,
megtaláluk, üldögéltünk ott kb másfél órát,
majd átmentunk oda, ahol kedden voltunk,
aztán egy óra múlva haza.
Ennyi.
Nem tudom a többi vendéghallgató hol és mit csinál szombat este, ezeken a helyeken nem volt egy darab se.
Az egyetlen pozitív pont, hogy az első helyen a csaposhölgy fizette az első sörünket, mert ki tudtuk mondani a sör nevét.

Ezzel kívánok boldog Valentin-napot

Elmúlt napok

Mindenkinek elnézését kérem, hogy nem írtam eddig, de nem volt energiám hozzá.
Az itteni időjárás eléggé megvisel, rosszul alszom, és kicsit szédülök reggelente.
Megpróbálom összefoglalni mik történtek az elmúlt néhány nap folyamán.
Kedden elindult az iskola, valamint megérkezett végre a Visakártyám is. Reggel egy darab órám volt a szakvezetővel, Barend Onneweerrel, és mivel csak most kezdem a 3d tanulást, azok az óráim is valószínűleg aznap lesznek. Délután ötre kellett visszaérnem, mikor is Valami nagy közös megbeszélést tartottak az Erasmus hallgatóknak, némi hidegtálakkal és ingyenpiával körítve. Az igyenpia jó volt, a hidegtálon viszont volt valami gyilkos, helyi sajt, aminek aromája szerintem még mindig belengi azt a termet. Sokkal okosabbak nem lettünk, annyit sikerült megtudni, hogy itt is van TéÓ, mert ott volt a vezetője. Egy nyomtatványra fel kell majd írni, milyen órákat sikerült felvenni, és ezt hozzá kell leadni. Hogy milyden órákat vehetünk föl, az leginkább az óraadó tanáron múlik, viszont, hogy hol és kit kell keresni, azt egyértelművé teszi EGY PONTOS, ÁTFOGÓ ÉS HIÁNYTALAN ÓRAREND.
Az egésznek igazából az volt a célja, hogy mi, cserediákok kicsit jobban megismerjük egymást. Ez kicsit nehezen indult, mert már reggel összefutottam Elektra kolleginával akivel tavaly május óta szerintem se én, se Dávid nem találkoztunk (ő ugyanis itt is akar diplomázni, úgyhogy kintmaradt a múlt félévról), úgyhogy kezdetben leginkább vele tereferéltünk. Közben megcsodálhattuk, ahogy a korábban említett Akiko jegesteát iszik (amin majdnem hangosan kezdtem röhögni), valamint kiderült, hogy van még vagy négy másik hölgy japánból, és mind Tokyóból (amit japán kiejtés alapján nehéz megítélni, de arra jutottam, hogy a "Doggyó" valószínűleg a Tokyo helyes módja). Amúgy elég változatos a társaság, és bár a többség európai, vannak akik Az egyesült államokból, kanadából, Ausztráliából, vagy kínából jöttek.
Miután a sör elfogyott átmentünk egy szórakozóhelyre, ahol bebizonyosodott, hogy ha kicsit többet iszom, akkor angolul is ugyanolyan folyamatos szájmenésem tud lenni, mint magyarul. Szerencsére emberemre akadtam egy ír gyerekben, aki tudta tartani ezt a tempót. Amúgy nagyon szórakoztató volt, gyakrabban is lehetne ilyet szervezni.
Főleg az ingyensörös részét. Ahol utána üldögéltünk ugyanis, ott enyhén szólva drága volt az ital: Két euró. Per pohár. Korsó ugyanis nincs. A pohár a legnagyobb sör-egység. Hihetetlen, de igaz. Ez van, ha lehet a piáláson kívül mást is csinálni legálisan, az emberek elfelejtenek inni...
Próbáltam fényképezni az este folyamán, de iszonyatosan sötét volt, úgyhogy se a keresőben, se a képernyőn nem láttam semmit. Ami készült, azért megkapjátok, de normális fotókért újfent a Dávidot tessék nyüstölni!



Ezen a képen az asztalnál ülő hölygek látszanak (Dáviddal mi ketten hátrébb ültünk).
Senkit nem ismerek közülük, bár azt hiszem jobbra az valamelyik japán lány fél szeme. Talán.



Ez Dávid borzaztóan pofánvakuzva, meg Elektra egyik alkarja.
Ez után döntöttem, úgy, hogy inkább hagyom a fotózást aznap estére.

Valamikor kettő után értem haza, úgyhogy reggel inkább villamosoztam, hogy tudjak aludni még egy kicsit. Akkor Klasszikus rajzfilm-tréning volt, egy Mandy nevű hölggyel. Tudjátok, cipekedő figura, ruhátlengető figura, húzó-toló, stb. mozgások, 2d-ben. Igazából az vele a cél részemről, hogy át tudjak állni a Tablet használatra. Az eddigiek alapján ez elég gyorsan fog menni. Kicsit beszéltem néhány csoporttársal. Alapvetően aranyosak, teljesen rendben vannak, csak marha sokan. Az osztálylétszám körülbelül húsz fő, ami ott még csak nem is számít ritkaságnak...
A délutáni Sound óra elmaradt, csakúgy mint a másnapi Concept development... Tudjátok mit? Inkább csak a jövő héten beszélek az órákról, mert jelenleg még semmivel sem vagyok okosabb mint egy héttel ezelőtt.

Megvan a biciklim végre, illetve már pénteken megvolt, csak nem tudtam rá fölülni. Ugye ez Ursula egyik bicaja, és nem az én méreteimhez van igazítva. Magyarán: nem értem el a pedált. Tegnap este elkértem tőle a házban található összes csavarkulcsot, úgyhogy mindjárt megyek is és átállítom az ülést.
Az idő lassan javül, ma egésznap sütött a nap, úgyhogy végr tudtam egy nagyobb szellőztetést is csapni.
Dávid szerint este újra lesz valami buli-szerűség, egy Bootleg Dj cafe nevű helyen, de ő is csak egy embertől hallotta... Majd meglátjuk megyek-e. Többet nem tudok egyelőre.

Hétfő

A mai napra a következőket terveztem:
-Biciklivásárlás,
-Borotvavásárlás (kezdek furcsán kinézni és azt nem hoztam),
-Sulikártyavásárlás,

És mindebből mit sikerült elintézni?
Semmit.
Ugyanis még mindig nem jött meg a bankkártyám, amit csütörtökön küldtek ki.
Ezúton szeretnék tehát egy, a mórihoz hasonló mészárlós bankrablást kívánni a Pilisvörösvári OTP bankfiók összes alkalmazottjának.
Nagyon köszönöm.

Vasárdag

A szemfülesebbeknek bizonyára feltűnt az új dizájn.
Persze, hogy ronda, de ha már ez a neve az oldalnak, akkor a látvány is passzoljon hozzá!
A szakvezető, Barend Onneweer, megküldte az órarendemet, amiből kiderül, hogy hétfőn nincs órám. Tehát ez most egy hosszú hétvége lesz, és a továbbiak is valószínűleg.
Remélem holnap megjön a visakártyám. Jó volna már.
Már régóta akartam írni, hogy ha normális fotókat akartok látni Rotterdamról, akkor nézegessétek Lovas Dávid blogját: http://reopeationmarketgarden.blogspot.com/
Ennyi volt a mai termés.
Sokkal több említésre méltó nem történt.
Na, jóéjt!

zaterdag

Tegnap csak egy rövidebb sétát tette, úgy egyórásat, másfelest.
Most a másik irányba indultam el, tehát a központtól még távolabb mentem.
Igazság szerint boltot kerestem, hogy a tegnapelőtti bevásárlásom szépséghibáit orvosoljam.
A tejről ugyanis kiderült, hogy vagy kiváló minőségű kefir, vagy nagyon rossz minőségű tej. Még nem öntöttem ki, lehet, hogy az előbbi.
Ahogy mentem kifelé úgy lett minden egyre burzsujabb. Ilyen igazi kispolgári, ám nagyon tüchtig házikók sorakoztak, előttük mercikkel, minikkel.
Kicsit olyan, mint Németországban, csak valahogy normálisabb.
Tavasszal rettentő bájos lehet.





Találtam egy ilyen bódét is. Nem tudom mit rejthet, de híven tükrözi a hely szellemiségét.





Egyre inkább kifelé haladtam, és mégis mintha egyre beljebb kerültem volna. Beértem egy másik városrészbe, ahol ugyan szinte változatlanok maradtak az épületek, de egyre szorosabban simultak össze, és egyre több üzlethelyiség kapott helyet közöttük.








Errefelé többször keresztezték egymást a villamossínek is, tehát egy jóval forgalmasabb környékről van szó.
Egy kép a helyi remizről:



Egy másik pedig a fröccsöntött műanyagkutyusról:



Az ennyire direkt babaházizmus azért ritka, de majdnem minden ház előtt volt kis padocska, bokrocska, kamrácska, kockakövecske, kaspócska, és a korábban emlegetett nagyon nyitott nagyon elfüggönyözetlen ablakba is biztosan került mindig valami egzotikus szobrocska, vagy helyi ízű hajómodellecske.

De visszatérve a boltkereső expedíciómhoz: úgy félórás sétára a háztól, végülis találtam egy aldit! Vettem tejet, meg két doboz kekszet (ezt a legalapabb kerek teakekszet), ismét másfél euró alatt.
Az idő még mindig jó, bár kicsit hidegebb van, mint az elmúlt napokban. Nem számít, most már csak melegebb lehet. Már rengeteg madarat látni mindenfelé.



Amerre sétáltam főleg ezek az idétlen vizicsirkék tanyáztak, meg néhány hattyú.



Felénk pedig főleg kacsák, és néhány idétlen vizicsirke.
Amikor jöttem haza, a macska (azóta sikerült megtudnom, Parisnak hívják.) éppen valami harmadikféle madarakat próbált leszedni a fáról. Sajnos mikor meglátott, odajött üdvözölni, úgyhogy nem tudtam lekapni akció közben.

Nálunk ilyen lakik

Itt a macska.
A nevét még nem tudom, de máris megkedveltem, mivel az első olyan cicusról van szó, akitől nem kapok asztmás rohamot, orrdugolást és hasonlnókat.



Kiütést azt igen. Általában Ursulánál gubbaszt, ha pedig néha kijön, akkor mindig a közelemben kolbászol, ha pl mosogatok, felmászik a konyhapultra. Ezen a képen látszik milyen megtermett:



Nem átallott már tegnap este, rövid simogatás után hanyatvágni magát. Nem kell neki sok... Majd végignyalta a karomat, ahol utána rövid időre kiütések jelentkeztek. Azért ha lehet maradok a kutyáknál.