Egy sűrű nap délutánja

Dáviddal azt beszéltük, hogy összefutunk suli után, kicsit szétnézni, meg bóklászni. Neki csak másnap tartottak hasonló megbeszélést.Újdonsült animációs kollégám is csatlakozott hozzánk, és hármasban caplattunk a városban néhány órát. Michaelről (merthogy így hívják) megtudtuk, hogy Svájcból érkezett, repülővel. Megkérdeztem, mennyit kóstál a repülő Svájcból ide, azt mondta nem tudja, a sulija fizeti. Mint később kiderült lényegében minden egyéb költségét is is egyeteme fedezi, így, ha alapvetően nem is volna nálunk sokkal jobban eleresztve (márpedig igenis jobban van eleresztve), akkor se kéne anyagiakon rágódnia amíg kint tartózkodik...
Mindegy, beszéljünk másról.

...

Rövid séta után kiderült, hogy mindhármunknak el kell intéznie bizonyos dolgokat még azon a délutánon. Michaelnek lerohadt a telefonja, úgyhogy vennie kellett egy újat, Dávidnak egy ATM kellett, hogy fel tudja venni az ösztöndíjat, nekem pedig ágyneműt kellett szereznem (ld. valamelyik korábbi bejegyzést). Megfordultunk tehát, utunkat a Beurs felé vettük, bízva abban, hogy egy ilyen plázaközpontban mindezt el lehet majd intézni. Járkáltunk egy kicsit a környéken, majd mikor már teljesen tanácstalanok voltunk, betértünk egy információs központba.



Ez a hely SZENZÁCIÓS!
Bemegy az ember, kérdez valamit, és válaszolnak rá!!!
EL
KÉ
PESZ
TŐ!
Komolyan, odamentem az asztalhoz, megkérdeztem, hol tudnék a környéken a legolcsóbban ágyneműt vásárolni, a hölgy elővett egy térképet, megmutatta rajta, hol van a HEMA nevű üzlet, ahol mindenféle ilyesmit lehet kapni, majd odaadta az immár megjelölt térképet, és utamra bocsájtott. Ezen felbuzdulva Dávid is megkérdezte az ATM-et, a hölgy pedig neki is megmutatta, pontosan hova kell mennie. Végül Michael is próbára tette az információs központot a telefonvásárlási igényével, de még neki is tudtak segíteni! Hiába, ezeken egyszerűen NEM LEHET kifogni.
Ezekután hárman mentünk háromfelé, majd dolgunk végeztével egy sörözőben ültünk kicsit össze (illetve Dávidot elkísértem előbb a bankhoz, de ez maradjon a ő sztorija;) a bankkal szemben sikerül találni egy gyorskajás kioszkot, melyet csecsemőkről készített, hatalmas bizarr festmények borítottak...)



Én a hema felé vettem az irányt, és nagyjából tíz perc alatt be is vásároltam: párna, paplan, lepedő. Az egész pakk szinte kereken 20 euró volt. Utálom, hogy ilyenekre kell költenem. Az az egy nyugtat, hogy ugyanezen helyen vehettem volna akár háromszor ennyiért is CSAK lepedőt. Hiába no, mindenkinek más a fontos. Lepedőben én nem helyezem magasra a mércét (igen, visszaolvastam, és annyira idiótán hangzott, hogy végül bennemaradt.)
Dávidék egy Heineken sörözőben húzták meg magukat, ahol kiderült, hogy drága a sör. Vagy sürgősen találnunk kell egy olcsóbb helyet, vagy valamelyik erasmusosnak, sürgősen házibulikat kell szerveznie. Egy-egy pohár legurítása után (Ez michael esetében korsót jelent, dehát mi voltunk a hülyék, hogy nem hagytuk magunkat azonnal meghívatni), anyagi helyzetünk kilátástalanságán őrlödve végül hazatértünk.

Ahogy írtam hazafelé ismét szerencsém volt a kalauzokkal (illetve hiányukkal). Mikor felszálltam a villamosra még eső szemetelt, mikor leszálltam róla már hó szállingózott.



Nem, az nem tűz, hanem hópehely. Ilyet is tud a gép. Klassz darab:)
Aztán nagyon gyorsan besötétedett, de szerencsére már lényegében haza is értem.