Első vacsora

Estére nagyon megéheztem.
Az előzőnapi buszos szendvicsek óta nem ettem semmit, de ez a szokatlan körülmények miatt egészen addig fel sem tűnt. Anyám isteni fokhagymás húst is tankolt a táskámba, nem tudom mikor esett utoljára ilyen jól. Beszéltem is vele kicsit skype-on, majd többekkel MSN-en. Ekkor bezörgetett hozzám egyik lakótársam, Yann. Vagy Ian. Nehán Jan, Jann, vagy bármi más. Nem tudom, hogyan kell írni. Elnézést kért, hogy előző nap nem üdvözölt, de nem érezte jól magát és egész nap pihent. Ha már átjött, gyorsan megszereltettem vele a netet (ez abból állt, hogy elkértem tőle a gyorsabbik WIFI jelszavát, mert Ursula elhagyta a cetlit, amire felírta), majd beszélgettünk erről-arról. Kiderült, hogy végzős építészhallgató, Csehországból, és ötödévben náluk kötelező valamiféle "terepmunkát" végezni, tehát ebben a félévben egy cégnél dolgozik. Nem sokkal később beköszönt a másik lakótárs (neki is van neve, valószínűleg meg is mondta, de már nem tudnám felidézni). Ő lengyel, ráadásul varsói, és ugyanúgy építész mint Lyann. Innentől rohamosan az építészet irányába terelődött a beszélgetés, és ha a kisképzőben nem figyeltem volna olyan kitartással a művtöri órákon, akkor ez lett volna életem talán legunalmasabb két és fél órája. Szernecsére figyeltem, úgyhogy egész jól elszórakoztam rajtuk. Megmutattam nekik a Lehel csarnokot fotóról, amin mindhárman jókat röhögtünk. Hajnali kettő körül végül nyugovóra tértünk (akkor megbizonyosodhattam róla, hogy az én szobám nagyjából feleakkora mint az ővéik, de esküszöm jobban érzem magam egy ekkora térben).
Mivel már midenki lecsatlakozott a netről, én is inkább vízszintesbe helyeztem magam és aludtam másnap délután kettőig.