Az első reggel idegenba'

Kedden reggel hétkor felkeltem.
Tízre kellett csak bemennem, de vörösvárhoz vagyok szokva.
Északabbra vagyunk az tény, de akkoris felháborítóan sötét volt mikor felébredtem:



Kimentem pisilni és utána már barátságosabban nézett ki minden.



Este ugyan megkérdeztem Ursulát, és egyeztettem a Google maps-szel, reggel azért mégis mindent mégegyszer leellenőriztem. Pontosan mi a hely neve, címe, hánykor hova kell mennem, hogyan tudok odatömegközlekedni, stb.
Ezek után felmentem a thatguywiththeglasses.com -ra, valamint a cinemassacre.com -ra, megnézni, hogy kedvenceim milyen ököségeket hoztak össze azóta.
Mivel nyolckor már mindennel készen voltam, de tudtam, hogy az út legrosszabb esetben se lehet több háromnegyed óránál, fennmaradó időmben ezeket a baromságokat nézegettem (A Linkara féle StarTrek képregényes videó odabasz).
Kilenckor végülis elindultam. Az idő valamivel enyhébb volt mint előző nap, és kevesebb cuccom is volt úgyhogy ahogy korábban ígéretem, lekaptam a házat:



Látjátok a füstöt? Na az alatt van a szobám ablaka. Nem, nem gyújtottam fel a házat, az ugyanis Ursula reszortja (erről majd később).
A ház és a megálló nagyjából másfél percre van egymástól (ismét érdekes érzés a vörösvári tizenöt perchez képest). Valahol félúton van egy ilyen:



A Rotterdamról szóló leírások mind kiemelik, hogy rengeteg ilyen csatornaszerűség van a városban, de az igazság az, hogy a városközpontban nincs egy darab se.
Ahogy jön egyre távolabb az ember, annál több ilyenbe botlik. meg annál kevesebb irodaházba, és egyre több lakóalkalmatosságba. Persze azok is mind szögletesek.
Sirályok viszont a belvárosban is vannak. Nem csak itt.



Melantonvechchchchchchchchhhhchhhchhchhchhhhchchhch




A villamos öt-tízpercenként jár, és reggelente még kalauz is van!
Úgyhogy végre tudom mennyibe kerül a jegy!
Két euró negyven cent!
Az nagyjából hétszáz forint!
Király!
Ez még úgy is rablás, hogy délután megint nem volt ellenőr, tehát nemhivatalosan kettébontva háromötvenet fizetek egy útért...
A bérletvásárlás se tűnik sokkal jobb opciónak, egyfelől azért, mert nincsen (illetve van valamiféle bérletrendszer, pl többnapos bérletek, Dávid is vet egy háromnaposat, de asszem az csak metrón érvényes. Valamint létezik egy feltölthető utazókártya, ami villamoson is érvényes), másfelől azért mert nem értik a pénztárakban mit akarok, és ide-oda küldözgetnek (komolyan, miután összefüggő angol mondatokban közöltem, hogy havibérletet szeretnék venni, amit villamoson is tudok használni, mindenhol elmondatták velem ugyanezt mégyegyszer, vakarták a fejüket, majd átküldtek egy másik helyre. A negyedik fülke után untam meg a dolgot), harmadrészről pedig még így is drága. Át kell állni gyaloglásra, vagy bicajozásra.
Beurs (ejtsd: busrz. Vagy bürsz. Ők se tudják kimondani) megállóhelyen kellett leszállnom a villanyosról. Ilyen plázaközpont szerűség, itt keresztezi a villamospályát a Blaak (ez blaak. Ezzel nincs gond). A suli címe Blaak 10. A térképen nagyon közelinek tűnt a villamosmegállóhoz, én pedig nem voltam hajlandó újra fizetni egy lottófőnyereményhez fogható összeget egy megálló metrózásért.
Inkább tettem egy ötperces sétát.







Rotterdamra ez a jellemző látvány: Minden kockaalakú, nincs olyan épület, ami harminc évnél öregebb volna, az utcák szélese, mindenhol van bicikliút, irodaházak tornyosulnak, sehol egy lakóház.
Ahogy közeledtem a sulihoz, a környék kezdett egyre idiótábban kinézni. Tudtam tehát, hogy lassan helyben vagyok.




Most komolyan, mi a túró az a recefice ami végignyúlik a háttérben? Szerintem Lovecraft ezekre az épületekre gondolt, mikor a különböző, emberelőtti civilizációk bizarr építészeti emlékeit próbálta leírni.
Aztán jobbrafordultam, és íme! Itt az egyetem főépülete!



Anyád, hülye taxis.