Kitérő I.

Persze nem csak íméleket nézegettem egész nap.
Sajnos ráakadtam egy iszonyatosan addiktív játékra, meg néhány baromi jó cikkre.
Kezdjuk a játékkal:
A címe az, hogy King's Bounty: The legend
Valkinek rémlik valami?

Az eredeti king's bounty-t 1991-ben készítette a New world computing. Már nem emlékszem, hogy az osztály 286-os gépén, vagy szomszéd srác C64-én játszottunk vele, de arra emlékszem, hogy végtelenül összetett játéknak tűnt.
Ha valamihez hasonlítani kellene, akkor az a Heroes of Might and Magic széria.

Na ez már azért majdnem mindenkinek ismerősen cseng, ugye?
A HoM&M lényegében egy továbbfejlesztett King's Bounty volt, lehetett már épületeket emelni, szörnyeket tápolni meg ilyenek. A legfontosabb különbség továbbá, hogy emögött ott állt az addigra már az ötödik részét taposó és éppen népszerűsége csúcsán alló Might and Magic sorozat.

Nem véletlen, hogy a heroesból is rengeteg epizód készült azóta, most tart éppen az ötödiknél (A Might and magicet kilencnél abbahagyták 2002-ben mert egyre szánalmasabbak voltak az epizódok a hetestől kezdődően.). A heroes öt ugyanúgy hatalmasat szólt, mint az eddigi részek, folyamatosan jönnek ki hozzá az újabb kiegészítők.

Valakinek erről eszébe jutott, hogy le lehetne porolni a kings bountyt is, biztos jól menne. Hát nem tudom mennyire volt sikeres a játék, biztos, hogy csak töredékannyira, mint a heroes 5, és már az is fura, hogy teljesen más kiadó és fejlesző áll mögötte (nem folyok bele jogi ügyekbe, nem értek hozzájuk).



A játék ettől függetlenül jó. Nagyon jó. Lényegében egy elég pofátlan Heroes 5 koppintás, bizonyos elemeit elhagyva, ezzel visszautalva az eredeti Kings Bountyra.
A grafika nekem jobban bejön, mint az utóbbi Heroes esetében ("arányosabb" valahogy, és sokkal részletesebb! Jó, persze két évvel újabb is mint a HoMM 5), és a világ is sokkal meseszerűbb. Arról nem is szólva, hogy különböző küldetéseket kell végrehajtanunk, amikkel a játéktérben lakó NPC- bíznak meg minket, így folyton oda vissza kell rohangálni (egy grófnak pl varázsbékát kell vinni a mocsárból, hogy megcsókolva végre rátaláljon szíve választottjára. Csakhogy a béka a mocsárban elküld minket a búsba, mivel a gróf az összes többi békát már elvitte a mocsárból, és azóta se hozta őket vissza, úgyhogy egyezkednünk kell mindkét féllel...). Ja, és nincsenek pályák!!! Akárcsak az eredetiben, itt is egy hosszú sztori az egész. Így az ember azt se tudja mondani, hogy még ezt a páláyt végignyomom, aztán alvás....
Na mindegy. A játék vicces, szórakoztató, meseszerű, és szörnyeteg módon addiktív. Mondanám, hogy játszatok vele, de tényleg nem lehet abbahagyni.

Ide kapcsolódik valamelyest ez a háromrészes cikk is, amit most olvastam:

The History of Computer Role-Playing Games Part 1: The Early Years (1980-1983)

The History of Computer Role-Playing Games Part 2: The Golden Age (1985-1993)

The History of Computer Role-Playing Games Part III: The Platinum and Modern Ages (1994-2004)

Egy tanulmány a CRPG-kről. Nem teljesen átfogó (különösen a vége van csúnyán lefaragva), de így is elég hosszú, és viszonylag alapos.
Szóval esős napon ilyenekkel is el lehet tölteni az időt:)