2009. február 2., hétfő

Fedél a fejem fölé

Az utazás utáni jól megérdemelt (de kevéssé jól kivitelezett) kávém után Dávidnak búcsút intettem, és elindultam megkeresni a szállásomat. Ursulát, a főbérlőmet nem tudtam elérni telefonon, mert nem vette föl, mikor megpróbált visszahívni, akkor pedig ő maradt hoppon, mert lemerült a telepem.
Sebaj, a címet tudtam, és mindössze a harmadik, a central tér körüli kör lerovása után már térképem is volt! és ahogy ott szerencsétlenkedtem vele, odajött egy infós krapek és eligazított (Valószínűleg rossz volt nézni, ahogy próbálok összehajtani egy vitorlányi térképet).
Szállásom a központtól úgy tíz-tizenöt percre van villamossal, asszem öt megálló, átszállni nem kell, kalauz nem jött, ilyenkor jegy sem kell. Príma! Irány Melanchtonweg (ejtsd: Melantonvechhhchchchchchchch) !
Emitt az utcatáblák az utca közepén helyezkednek el, a házakon csak a sorszámok láthatók.
Elmentem tehát az Asserweg közepére, tudomásul vettem, hogy bizony, az az Asserweg, azután visszamentem az elejére, és becsöngettem a megadott címen.
Ursula nyitott ajtót, ránézésre úgy huszonnyolc közüli, szemüveges, nagyonszőke, nagyonvilágos, nagyonkékszemű hölgy (nemlőttem azonnal szemközt a fényképezőgéppel, majd kicsit később). Valami bizniszügyben dolgozik, de nem tudok közelebbit. Gigantikus macskája van. Eddig még nem jött elő az allergiám, lehet, hogy túl nagy a szőre ahhoz, hogy az orromba kerüljön. A pénzügyeket lerendeztük, elhalmoztam kérdésekkel (amiután egyből le is feküdt aludni néhány órára), és telepakoltam a hűtőjét kajával.
Édesanyám rengeteget főzött, ami jó, ebből a rengetegből egy doboz úgy tűnik eresztett, mert paprikás szaft állt a táskám aljában mikor kinyitottam. Ez viszont kevésbé jó. Nagyon szeretem a paprikás szaftot, de mindennek megvan a maga helye és ideje. Ez pedig a táskatakarítás ideje lett.

3 megjegyzés:

  1. hmm, paprikás szaaft.. (most egy Homér-féle nyálcsorgatós képzelj el)
    hmm, Ursulaa.. (most is)

    VálaszTörlés
  2. bocs, kihagytam egy szót: képet

    VálaszTörlés